Az 1954/55-ös szezonra már csak romjai maradtak az egykor impozáns fellegvárnak, Mikan az általános igazgatói feladatokat látta el, így a Minneapolis Lakers sorsa Clyde Lovelette kezében volt. Bár az ifjú center 18,7 ponttal és 11,5 lepattanóval vezette csapatát, a védelembeli hiányosságok okán csak 40 győzelmet sikerült elérni 32 vereség mellett. A rájátszásban pedig a divíziódöntőben buktak el az őket megelőző Fort Wayne Pistons ellenében. A támadóidő bevezetésével egy dinasztiának bealkonyult. 1955/56-ban Jim Pollard visszavonult 9 évi NBL/NBA szolgálat után. Slater Martin továbbra is remekül irányított, viszont betöltötte 30. életévét. Lovelette igazi sztárként játszott 21,5 pontos és 14 lepattanós átlagot elérve. A szezon közepén Mikan visszatért a szenvedő csapatba, a korosodó center azonban nem volt elég az üdvösséghez. Hiába tört-zúzott mellette Vern Mikkelsen, a legtöbb személyi hibát elkövetve először könyvelhettek el negatív (33-39) mérleget. A rájátszásban a Bob Pettit vezette St. Louis Hawksnak nem jelentettek akadályt. 1957ben a harmatos nyugaton 34 győzelemmel is az élen végeztek, és valahogy elvergődtek a Konferenciadöntőig, ahol ismételten elhullottak a Sólymok karmaitól. Figyelemre méltó a harmadik mérkőzés, ahol két hosszabbítás után 143-135re győzött a St Louis. 1958-ra a csapat széthullott. George Mikan váltotta Kundla mestert a végeredmény 9-30as mérleg. Kundla visszatértével sem változott sokat a helyzet, a végeredmény 19 győzelem és 53 vereség. Ebben a sötét viharban érkezett napsugárként az 1958as draft első választottja, a Seattle egyetemi sztár, Elgin Baylor. 1959-ben az ifjonti hévtől hajtott Baylor 24,9 ponttal 15 lepattanóval és 4,3 gólpasszal vezette csapatát 33 győzelemre, az Év Újonca címet kiérdemelve. A várakozásoknak megfelelően a St Louis gárdájával kerültek szembe, akik gőzhenger gyanánt söpörtek végig a ligán, mindössze 23 vereséget gyűjtve. Baylor és az utolsó mohikán, Mikkelsen vállaira támaszkodva, 2-1-ről fordította meg a sorozatot a Lakers csapata. A döntőbe érve az üzemanyag már kifogyott, a Celtics pedig kisöpörte őket. Az első mérkőzésen 173-139re győzedelmeskedve. Egy évre a szégyenteljes szezontól így is nagy tettet hajtottak végre. Az 1959/60as szezon viharfelhős volt a minneapolisiak számára az edzői vetésforgóban Kundla, Castillani (A Seattle egyetem akkori edzője) és Jim Pollard is megfordult. A zűrzavar közepett 25 győzelem termett. Baylor továbbra is megállíthatatlan volt 29,6 ponttal és 16,4 lepattanóval. A négycsapatos Nyugaton így is bekerültek a rájátszásba, ahol végül 7 összecsapás után a Sólymok győztek. 1960/61ben a Lakers Los Angelesbe költözött a megcsappant nézőszám miatt. A másik fontos esemény a második drafthelyen választott Jerry West, és edzője, Fred Schaus érkezése. Elgin Baylor valóságos szörnyetegként játszott 34,8 pontot és 19,8 lepattanót szállítva meccsenként. West nehezen lendült bele, ám így is 17,3 pontot tett a közösbe. 33 győzelem után a rájátszásban puskaporos, 120 pontokat hozó mérkőzéseken legyűrték a Detroit Pistonst. A Konferenciadöntőben a St Louis küzdelmes, 7 meccses csatában jutott túl rajtuk. 1961/62ben Elgin Baylort behívták katonának, és csak hétvégén játszhatott. 48 mérkőzésen félelmetes 38,3 tizedes pontátlagot hozott, Jerry West oroszlánkörmeit megvillantva közel 31 pontot tett hozzá. Az erőcsatár Rudy Larusso és a tapasztalt hátvéd Frank Selvy nyújtottak támogatást a nehéztüzéreknek. A padról Rodney „Hot Rod” Hundley irányító és Tom Hawkins csatár érkeztek. Átsöpörtek egész nyugaton majd kisebb detroiti megtorpanás után a Boston Celtics-szel találkoztak a döntőben. Két mérkőzés után egálra állt a két társulat, a harmadik mérkőzésen West lopta el a labdát az utolsó pillanatban, ziccere győzelmet ért. A negyediken a Boston egyenlített. Az ötödik összecsapáson Baylor a mai napig fennálló döntőrekordot ért el, 61 pontot szerezve. A hatodik mérkőzésen a Celtics visszavágott Los Angelesben, ismét egyenlő az állás. Az utolsó csata legendás ütközetként vonul be az annalesekbe. Az utolsó pillanatokban a mérkőzést 100-100-ra egyenlítő Selvy egy dobást ereszt el. A labda kipattan a gyűrűről, a kelták hosszabbítás után bajnokok lesznek.

Elgin Baylor: Született: 1934 dec 16, Washington, D.C Magasság: 196 cm Súly 100 kg Egyetem: Idaho (1 évig), Seattle (2 évig) Csapatok: Minneapolis/Los Angeles Lakers (1958-1972)
Pályafutás: Az 1958-as draft első választottja mint megmentő érkezett a harmatos Lakershez. Ez maradéktalanul sikerült, csapatát döntőbe vezette első évében. Ráadásul az All-Star gálán megosztott MVP díjat érdemelt ki Bob Pettit-tel. 24,9 pontja 15 lepattanója azonban csak bemelegítés volt a remek kiscsatárnak. Egyre fejlődve 1960/61ben 34,8 pontot ért el. November 16-án 71 pontot szórt a New York Knicksnek, 25 lepattanó kíséretében. Mindezt a maga nyugodt stílusában érte el. Magasabb ellenfeleit lefutotta, az alacsonyabbakat pozíciójátékban gyűrte le. Dobócselek egész arzenálját volt képes bevetni, félelmetes gólérzéke miatt nehéz helyzetekből is betalált. Védőjének pillanatnyi megingását is észrevette, és kegyetlenül büntetett. Ha középtávoli tempója nem talált, nem aggódott. Korának egyik legfélelmetesebb atlétájaként könnyedén visszaszerezte elrontott dobását. Ha szabálytalankodtak vele szemben, büntetőit megbízható hatékonysággal értékesítette. Igazi csapatjátékosként ügyesen passzolt az üresen állókhoz, nem nevezhető önzőnek. 1961/62-ben 38,3 pontot ért el a katonaság miatt limitált szezonjában. A rájátszásban mindent megtett Westtel az oldalán, ám a Döntőben még 61 pontja sem volt elég az aranykorszakát élő Boston ellen. 1962/63-ban tovább csiszolta sokoldalúságát, 34 pontot, 14,3 lepattanót 4,8 gólpasszt elérve, miközben 83,7% büntetett a vonalról. Ám a Kelták ismét elválasztották a gyűrűktől. 1963/64-ben kezdődtek a kínzó térd problémák, melyek visszavetették teljesítményében. Ám még így is (1965/66 kivételével mikor 16,6 pontra esett az átlaga) legalább 24 pontot regisztrált és tagja volt az All-Star csapatoknak, valamint a legjobb ötösnek egészen 1969-ig A 60 évek Celtics-e megállíthatatlan falat képzett, 1969ben még Wilt Chamberlain segítségével sem tudták legyűrni őket. 1970ben egyre jobban gyötörték térdfájásai, így nem tudott önmagához méltó lenni a Döntőben. 1970/71-ben gyakorlatilag véget ért a karrierje, a térdei megadták magukat. 1972-es visszavonulásának szomorú színezetet ad, hogy ez volt a nyugati part első diadalmas szezonja. 1975-79-ig edzői szerepben láthatták viszont a New Orleans Jazz csapatánál, mérsékelt sikerrel. 1980-tól a Halhatatlanok csarnokának tagja, 1996-tól a Legjobb 50 játékos között láthatjuk nevét. 1986-tól igazgató a Los Angeles Clippers csapatánál. A borzadályos 1987-es szezon után a csapat lassú építkezése 1992-re ért célba, 16 év után az első rájátszást elérve. 1993-ban megismételték a bravúrt, azóta viszont csak reménykedhetnek. Elgin Baylor csodás karrierjét beárnyékolta a félelmetes Boston, gólkirályságra nem volt esélye Wilt Chamberlain ellenében, sérülése után a fiatalok előzték meg. Ám játéka egészen kivételes volt. Mozgása elegáns, csak Julius Erving, Michael Jordan és Connie Hawkins említhető vele egy szinten. Megreformálta a csatárjátékot, kitörölhetetlen nyomot hagyva az NBA rajongók emlékezetében. Végezetül álljanak itt a volt csapattárs, a legendás Jerry West szavai: „Az egyik leglátványosabb dobójátékos volt, aki valaha kosárlabdázott. Még a mai csatárok között sincsenek sokan, akik vele összevethetőek.”

Írta: Bognár Levente