Az 1946-ban alakuló franchise rövidtávú célja a pozitív mérleg elérése és egy tehetséges garnitúra felépítése volt. Az ambiciózus elképzelések ellenére John Russell és Alvin Julian képtelenek voltak erõs csapatot formálni a fiatal, és tehetséges játékosokból, így a bukás elkerülhetetlenné vált. Az elsõ négy gyötrelmes szezon után (22-38; 20-28; 25-35; 22-46) Walter Brown a 'zöldfülû' Red Auerbachot állította a csapat élére, mondván, hogy õ fiatalos lendület, életet lehelhet az addig jobbára csak vergõdõ 'keltákba'. Így is lett. A Tri-Cities Blackhawks (az Atlanta jogelõdje) nem túl kényelmes kispadját otthagyó edzõ, végre a helyes ösvényre terelte a Celtics csapatát, s megkezdte a csapat közel 30 éves sikertörténetének megírását. Elsõ lépésben teljesen felforgatta a csapatot. A St. Louis Bombers-tõl elcsábította a tehetséges bedobót, Ed Macauley-t, s a játékosbörzén egykori kenyéradója közremûködésével megszerezte a késõbbi korszakos zsenit, Bob Cousy-t. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Auerbach az 1950-ben megszûnõ Chicago Stags sztárbedobóját, Max Zaslofsky-t szerette volna 'zöld-fehérben' látni, de be kellett érnie a 185 cm-es irányítóval. A következõ években a csapatépítés tovább folyt. 1951-ben leszerzõdtette Bill Sharmant, aki 11 éves pályafutása alatt a liga egyik legnagyszerûbb védõjátékosa volt. 1954-ben csatlakozott a Boston Celticshez a draft 53. helyén választott Frank Ramsey is. A 189 cm magas irányító csaknem teljes karrierjét Cousy cseréjeként töltötte, de gyors betöréseivel és önzetlen játékával új, addig még nemigen látott stíluselemeket honosított meg. A fokozatos csapatépítésnek és Auerbach kiváló pedagógiai érzékének hála a Boston az 50-es évek végére az NBA jobb csapatai közé emelkedett, de a bajnoki címrõl egyelõre csak álmodni mertek a Celtics hívek.

A hátsó udvar már megvolt, csak egy középjátékos hiányzott ahhoz, hogy a csapat komplett legyen. Nem is kellett sokat várni… 1956-ban Auerbach zseniális húzásának köszönhetõen Bostonba került a San Francisco Egyetem kétszeres bajnoka, Bill Russell, s vele együtt Tom Heinsohn és K.C. Jones is. De nem ingyen… A vezetõségnek le kellett mondania Macauley-rõl és a késõbbi ötszörös All-Star hátvéd, Cliff Hagan draftjogáról a St. Louis Hawks javára. Megérte! A Boston Celtics Russell palánk alatti õserejével (19,6 lepattanó átlagban abban az évben), az alapszakasz MVP, Cousy briliáns irányításával és az év újonca, Heinsohn sokoldalú játékával bejutott az 1957-es NBA nagydöntõbe. A sors fura fintora, hogy ott a Cliff Hagan, Ed Macauley és 'a szürke eminenciás', Bob Pettit fémjelezte St. Louis Hawks várt rájuk. Bár a döntõ favoritjai egyértelmûen a 'zöldek' voltak, de a Hawks csapata már az elsõ összecsapáson mélyen a bostoni érzületû szurkolók fejébe véste, hogy ez a sorozat nem lesz sétagalopp. Általános megdöbbenésre, kétszeri hosszabbítás után a 'sólymok' elvették ellenfelük pályaelõnyét, s vele együtt némileg csökkentették a Boston esélyeit a végsõ diadalra. Gondolhatta a Hawks tábor. Tévedtek, de még mekkorát. A következõ öt mérkõzésen felváltva nyertek a csapatok, és a hetedik összecsapáson a két újonc, Russell és Heinsohn ellenállhatatlan játékával a 'kelták' megszerezték történetük elsõ bajnoki címét, s megkezdték példátlan, 13 éves nagy rohanásukat. Az 1957/58-as kiírás elején semmi nem utalt arra, hogy a Celtics uralkodását bárki is megtörje. Bostonban mintha megállt volna az idõ. Russell továbbra is szorgosan gyûjtögette a lepattanó labdákat, Cousy szebbnél szebb passzokkal hozta helyzetbe társait, Heinsohn és Sharman jelentették a támadóerõt, míg Sam Jones volt a biztos pont a 'keltáknál'. Auerbach pedig az elmaradhatatlan szivarral a szájában, klubrekordnak számító, 49-23-as gyõzelmi mutatóhoz segítette Russellékat. Minden jel arra mutatott, hogy a csapat megvédi címét és tovább folytatja egyeduralmát a ligában. Ami feltehetõen sikerült is volna, ha nem történik egy kisebb baleset. Történt ugyanis, hogy a döntõben ismét a Hawks került velük szembe, amely az elõzõleg elvesztett bajnokság után nem titkoltan a visszavágás reményében lépett parkettre a Boston Gardenben. Az elsõ mérkõzést stílszerûen a vendégek hozták, amire a Celtics egy 136-112-es gyõzelemmel válaszolt, majd megtörtént az, amire a legtöbb bostoni fanatikus csak rémálmában számított. Megsérült Bill Russell. Az a Bill Russell, aki az alapszakasz MVP címe után egy bokasérülés miatt lett kénytelen feladni a további harcot. A vezére nélküli Celtics elvesztette a mérkõzést, s vele a bajnokságot, míg a St. Louis megszerezte máig egyetlen elsõségét.

Bob Cousy

Adatok: Született: 1928. aug.9. New York Magasság: 185 cm Súly: 80 kg Egyetem: Holy Cross (négy évig) Csapatok: Boston Celtics, 1950-1963, Cincinnati Royals, 1969-1970

Pályafutás: Tizenhárom ördögi szezonon keresztül Cousy úgy röpdösött az NBA-ben, mint légy az istállóban. Ellenfelei kétségbeestek álompasszai, csodálatos labdavezetése és varázslatos mozdulatai láttán, amellyel védőit faképnél hagyta, hogy aztán csapattársait időről időre könnyű kosárszerzési lehetőségekhez juttassa. Cousy a kosárpálya „Houdini”-je volt. A 185 cm magas New York-i fiú 1950-ben, négy kiemelkedő, Holy Crossban töltött egyetemi szezon után érkezett az NBA-be. Bűvészmutatványaival az irányítójátékot új, magasabb színvonalra emelte. Egyik pillanatban itt van, a másikban már ott. Cousy a felfokozott tempó mestere volt. „A legelső alkalommal, amikor együtt játszottunk, fejbedobott a labdával – mondta Bill Sharman, Cousy hátvédtársa 1951 és 1961 között a Boston Celticsnél. – Állandóan résen kellett lennünk, ha nála volt a labda és folyamatosan álmélkodtunk azon, hogy miket csinál vele.” Cousy teremtette meg a gyors kosárlabdát, amelyet később olyan méltó utódok képviseltek, mint Pete Maravich, Magic Johnson és John Stockton. De az 1950-es években, amikor a profi kosárlabda még gyerekcipőben járt, Cousy olyannak tűnt, mint aki idegen bolygóról érkezett. „A Cousy elleni mérkőzések előtt éjjelente álmatlanul forgolódtam, s ő járt az eszemben.” - mondta a Minneapolis Lakers egykori irányítója, Slater Martin. Amikor Cousy kikerült a Holy Cross Egyetemről, a Tri-Cities az NBA draft első körében választotta, majd elcserélte a Chicagóval. Amikor a csapat 1951-ben megszűnt, és játékosait szétoszlatták, Cousy nevét a sapkából a csalódott Red Auerbach húzta ki, aki Max Zaslofsky vagy Andy Phillip megszerzésében reménykedett. De a Boston jól járt Cousyval, mert tökéletesen beilleszkedett abba a gyors játékba, amelyet Auerbach be akart vezetni. Újoncként Cousy 15,6 ponttal és 4,9 gólpasszal zárta az idényt, míg a Celtics 22 nyert meccs helyett 39-szer diadalmaskodott. Harmadik idényében Cousy 19,8-es pontátlagot ért el, és ő adta a legtöbb gólpasszt a ligában – aztán ezt a címet nyolc évadon át őrizte. Legfontosabb tulajdonsága mégis energikussága volt. Visszavonulásáig (1963) mozgatta a Celtics támadósorát, amely vele hat bajnoki címhez jutott. Az elsőt 1957-ben nyerték, amikor Cousyt a legértékesebb játékossá választották. A Celtics folytatta győzelmi menetelését 1959-től 1963-ig. Cousy még visszavonulásának évében is remekül játszott, az alapszakaszban 18,4 pontot és 7,5 gólpasszt, míg a rájátszásban 18,5 pontot és 8,6 gólpasszt szerzett. A pályán töltött mind a 13 idényében szerepelt az All-Star-gálán. Eredményekben gazdag pályafutását a szurkolókat és a játékosokat egyaránt ámulatba ejtő, varázslatos játéka tette feledhetetlenné.

Írta: Bognár Levente