A Bulls 1966-ban kezdett „hajózni” az NBA, valamint Chicago vizein. Az első négy idényben célja a pozitív győzelmi mutató elérése volt, majd az azt követő öt szezon egy kiugró eredmény utáni csalfa reménykedéssel telt. A Bulls először az 1970/71-es idényben került az NBA elitjébe, amikor a fiatal edző, Dick Motta vezetésével 53-31-es mutatót ért el, és a Közép-nyugati csoport második helyén végzett. A pontszerzésben élen járó Chet Walker és Bob Love erőcsatárokkal, az irányító Norm Van Lierrel és a védekezést vezérlő Jerry Sloannal a Bulls négy szezonon keresztül több mint 50 meccset nyert, és megszerezték első győzelmüket a Közép-nyugati csoportban is. Azonban a rájátszásban négyszer már az első körben kiestek, további két alkalommal a Nyugati főcsoport döntőjében maradtak alul. Az 1975-ös főcsoportdöntőt követően, amelyben a Chicago drámai, hétmeccses küzdelemben szenvedett vereséget a Golden State-től, a „bikák” a középmezőnybe süllyedtek. A következő kilenc szezon csak két rájátszásbeli szereplést, valamint 1984-ben egy előkelő draftjogot hozott.

Jordan korszak: Ez viszont új időszámítást kezdetét jelentette a Chicago-szurkolók számára, hiszen a draft harmadik választottjaként Michael Jordan került a csapathoz. Ettől kezdve az addigi kilátástalanság bizakodássá változott. Jordan egy olyan várost tudott izgalomba hozni, amelyben eddig nemigen volt népszerű a profi kosárlabda. MJ első évei káprázatosak voltak. 1986/87-ben szerezte meg először a gólkirályi címet, amelyet egymás után hét követett. 1987/88-ban már az alapszakasz legértékesebb játékosa volt. Egyedül azonban minden igyekezete ellenére sem tudta a rájátszásban sikerre vezetni a „bikák”-at – pedig egész Chicago erre vágyott. A segítség 1987-ben érkezett, amikor a Bulls ugyanazon a napon megszerezte Scottie Pippent és Horace Grantet, a két kitűnő adottságú csatárt. A három kiválóság első együtt töltött évében a Bulls 50 meccset nyert, és második lett a Középső csoportban. Három évvel később, immár Phil Jackson edzősége idején, a „bikák” 61 meccset nyertek az alapszakaszban, keresztülsöpörtek a Keleti főcsoporton, a döntőben pedig öt meccsen simán kiütötték a Lakerst. 1992-ben megismételték sikerüket, majd 1993-ban ők lettek az NBA történetének harmadik csapata, amely egymást követően háromszor is bajnoki címet szerzett. Jordan azonban az 1993-as idény végén bejelentette visszavonulását, és megkezdte baseball-pályafutását. Távozása után bekövetkezett a várható visszaesés. A Bulls a középcsapatok közé süllyedt, amikor 1995-ben az alapszakasz utolsó 17 mérkőzésére MJ visszatért. Ám személye sem volt elég a sikerhez, a „bikák” a rájátszás második körében kiestek, de a Jordan-Pippen páros újbóli egymásra találása és a liga legjobb lepattanózójának, Dennis Rodmannek a megszerzése megalapozta a példátlanul eredményes 1995/96-os idényt. Az új Chicago Bulls meg sem állt a rekordot jelentő 72 győzelemig, megszerezve negyedik aranygyűrűjét. Egy évvel később 69-13-as alapszakasz-mutatóval (második legjobb a liga történetében) és 19-ből 15 győzelemmel a rájátszásban, ötödször lett bajnok az évtizedben. Az 1997/98-as idényben már sejteni lehetett, hogy gyökeres változások történnek a szezon után. Pippen a liga leginkább alulfizetett játékosa volt és az ebből adódó állandó konfliktusa Jerry Krause-val, valamint Jordan és Phil Jackson visszavonulási szándéka véget vetni látszott a 90-es évek dinasztiájának. A Bulls ennek ellenére hat idegtépő mérkőzésen legyőzte a Utah Jazz csapatát és megszerezte történetének hatodik bajnoki címét. Az idény végeztével a Chicago szétesett. A „főbika” és az edző nyugdíjba vonult, míg Pippen és Rodman eligazolt. Ezzel lezárult egy évtizedes sikertörténet…

Michael Jordan: Michael Jordan legendája 1982-ben kezdődött, amikor távolról eleresztett tempódobása célba ért. Ezzel a kosárral a North Carolina Egyetem csapata a Georgetown együttese fölé kerekedett az NCAA bajnoki döntőjében, az elsőéves játékos pedig sikerre ítéltetett. Az „ítéletvégrehajtás” a Chicago Stadionban és a United Center pályáin történt, ahol a közönség és az ellenfelek ámulva figyelték eleganciáját, kivételes mozgását, az edzők pedig elkeseredetten keresték a hatásos védekezési taktikát ellene. „Mindenki tudja, hogy meg fogja kapni a labdát, de senki sem tudja, mit fog csinálni vele”, mondta a Los Angeles Lakers sztárja, Michael Cooper, az NBA történetének egyik legjobb védekezőjátékosa. Az Indiana Pacers hajdani edzője, Dick Versace is valami hasonló érzést fogalmazott meg, amikor Jordant „egy másik bolygóról való látogatónak” nevezte. Jordan pályafutásának eredményei alátámasztják Versace „földönkívüli” leírását: rekordot beállító hét alkalommal volt NBA-gólkirály, négyszer legértékesebb játékos, 1984/85-ben az év újonca, 1987/88-ban az év legjobban védekező játékosa, hatszor az NBA-döntő legértékesebb játékosa, háromszor vezette a lopott labdák ranglistáját, és az 1992-es barcelonai olimpiai csapat tagja volt. Pályája csúcsára akkor ért, amikor a hosszú időn át gyengélkedő Bulls csapatát az NBA-bajnoki címhez vezette. Ekkor valóra vált egy álom. Jordan korai évei tele voltak gólkirályi címekkel, 40-50 pontos meccsekkel, sok-sok egyéni dicsőséggel. De amikor Scottie Pippen, Horace Grant és John Paxson a Bulls játékosai lettek, Jordan csapatsikereket is elkönyvelhetett. Vezetésével a Chicago Bulls a harmadik csapat lett az NBA történetében, amely háromszor egymás után bajnok tudott lenni, legyőzvén a Lakers, a Portland és a Phoenix csapatát. Egy sztárcsapat kimagaslóan legjobbjaként, 30 évesen azzal döbbentette meg a világot, hogy bejelentette visszavonulását, arra hivatkozva, hogy már mindent elért a kosárlabdában, amit csak lehetett. Majdnem két évig a baseball-lal próbálkozott, majd meggondolta magát és visszatért az NBA trónjára. Jordan az 1994/95-ös idény utolsó 17 mérkőzésére csatlakozott újra a csapatához, és egy évvel később megint helyreállt a rend a Chicago csapatában. A Michael Jordan vezette Chicago Bulls 1995/96-ban példátlan, 72-10-es alapszakaszbeli mutatót állított fel, és megszerezte negyedik bajnoki címét, majd egy évvel később 69-13-as eredmény elérése után az ötödik bajnokságot is betakarította. Jordan utolsó idényében még egyszer győzelemre vezette csapatát, majd a csonka szezon előtt, 36 évesen bejelentette, végleg befejezi kosaras pályafutását. Két évnyi csöndes semmittevés után a Washington Wizards résztulajdonosaként, majd rá egy évvel a „mágusok” játékosaként másodszor is visszatért. Feltett szándéka volt, hogy a rájátszást legutóbb öt éve látott alakulatot kiemelje az unalmas langymelegből, és stabil play-off csapatot kovácsoljon a tehetséges, de tapasztalatlan játékosokból. Csak az egyik célt sikerült elérnie. A Washington Wizards két évig a liga legfelkapottabb gárdája volt, de a rájátszás álom maradt. Minden idők egyik legjobb játékosaként 32292 (30,1 pont átlagban) szerzett ponttal, ujjain 6 bajnoki aranygyűrűvel 2003-ban végleg visszavonult.

Írta: Bognár Levente