Az 1962-es sikerrel a "kelták" örökre bevésték nevüket az NBA nagykönyvébe, ugyanis a Boston a liga történetének elsõ olyan alakulata, amely az egymást követõ négy évben is megvédte trónját. A 60-as évek közepére azonban már szó sem volt arról, hogy a Boston Celtics az esélyes nyugalmával készülhet egy-egy bajnokságra, mérkõzésre. A liga több csapata próbálta elérni a Boston által oly magasra feltett lécet. Így volt ez 1963-ban is, mikor a Celtics kihívója, az egyre elszántabb, s már sikert követelõ Lakerst kellett rendreutasítani. Mindkét gárdának komoly kihívást jelentett a fõcsoportdöntõ. A Los Angeles-iek a leszállóágban lévõ St. Louis Hawks-t intézték el hét mérkõzésen, míg keleti riválisuk az Oscar Robertsont soraiban tudó Cincinnati Royals-t fektette két vállra, szintén végletekig elhúzott sorozatban. A nagydöntõben azonban újfent bebizonyosodott, hogy a Boston egyelõre még uralja a ligát, és hat mérkõzésen térdre kényszerítették Baylorékat, biztosítva Bob Cousy-nak a dicsõséges visszavonulás lehetõségét. 1964-ben a liga valaha élt egyik legkáprázatosabb irányítója, 35 évesen szögre akasztotta kosarascipõjét. Értelmetlen és fölösleges vállalkozás lenne felsorolni Cousy egyéni és a Celtics csapatával elért sikereit, hisz játékával alapjaiban megváltoztatta a kosárlabda lényegét. Gyorsleindítás, hátmögötti passz, mind-mind addig ismeretlen játékelem volt. Nélküle minden bizonnyal szegényebbek lennénk egy Magic Johnsonnal vagy John Stocktonnal. Az, hogy a "kelták", Cousy visszavonulása ellenére miként voltak képesek a csúcson ragadni, érthetetlen. Vagy mégsem? Auerbach már sokadszorra bizonyította, hogy õ a kosárlabda "Napóleonja". Ugyanis mindenki számára világos volt, hogy "Cooz"-t képtelenség pótolni, ezért Auerbach a védõspecialista K.C. Jonest és Frank Ramsey-t állandóan váltogatta az irányító poszton, levéve a terhet Bill Russell vállairól. A következõ idényben egy újabb késõbbi legenda bontogatta szárnyait, a másodéves John Havlicek. Mikor Auerbach az 1962-es drafton kiválasztotta, a szakma egy legyintéssel elintézte a sokak által tehetségtelennek tartott Havliceket. "Hondo" csattanós választ adott minden kételkedõnek. Elsõ idényében bekerült az év legjobb újoncötösébe, majd 1964-ben már csapata legponterõsebb játékosa lett. 1964 áprilisában elérkezett a nagy nap. No nem azért, mert a Boston Celtics a változatosság kedvéért megint a döntõbe jutott, hanem mert a "gólyalábú Wiltnek" végre megadatott a lehetõség, hogy örökös riválisa, Bill Russell fejérõl levegye a koronát. Chamberlain uralta a ligát. Egyetlen csapat sem tudott méltó ellenfelet ráállítani, kivéve persze a Bostont, akik fel voltak készülve a csatára. Russell jelentette a biztos pontot, az öregedõ Clyde Lovellette pedig bevetésre készen ült a padon. Míg Auerbach pontosan tudta, hogy Russell képes megfékezni az "óriást", addig a San Francisco Warriors edzõjének, Alex Hannumnak nem volt vészterve arra az esetre, ha Chamberlain a bostoni védelem ellen kifulladna. Hannum és a Warriors sorsa Wilt kezében volt, nélküle esélyük sem volt, hogy felvegyék a versenyt Russellékkal. Ezt rövid idõ alatt be is bizonyította a Boston. Russell semlegesítette Chamberlaint, akinek bár voltak felvillanásai, de összességében teljesítménye halvány lenyomata volt valós tudásának. K.C. Jones védekezésével lemosta a pályáról Wayne Hightowert, míg a Sam Jones - Tom Heinsohn duó futószalagon gyártotta a pontokat. 1964-re a Boston Celtics egymás után hatodik alkalommal védte meg címét, ami nemhogy egyetlen kosárlabdacsapatnak, de más profi csapatnak sem sikerült. A következõ szezon elõtt egy újabb "kelta" mez maradt viselõje nélkül. A "Kentucky Ezredes" kilenc sikeres NBA-ben eltöltött idény után, mindössze 32 évesen döntött úgy, hogy a mára már legendássá vált 23-as mezt végleg leveti. Ramsey bár tartósan soha nem tudta beverekedni magát a kezdõ ötösbe, de csereként beállva hatalmas pluszt nyújtott csapata számára, amellyel a Bostont nyolc év alatt hét bajnoki címhez segítette.

John Havlicek

Adatok: Született: 1940. ápr. 8., Martins Ferry, Ohio Magasság: 196 cm Súly: 93 kg Egyetem: Ohio State (három évig) Csapatok: Boston Celtics, 1962-1978

Pályafutás: John Havlicek olyan volt, mint egy nyúl: csak futott, futott és futott. Amikor végül 16 év után abbahagyta a futást, kimerült ellenfelekre, csodáló szurkolókra és NBA-bajnoki címekre tekinthetett vissza. „Úgy gondolom, John a természet szülötte – nyilatkozta Kevin Loughery, egyike azoknak a kiábrándult játékosoknak, akik megpróbálták semlegesíteni Havliceket. – Folyamatosan mozgásban van. Egészen addig kell üldöznöd, míg a saját nyelveden nem lépkedsz.” Havlicek, a 196 cm magas bedobó, aki 1960-ban NCAA bajnoki címet nyert az Ohio State csapatában, nem dicsekedhetett rendkívüli képességekkel, de átlagon felüli gyorsaság, reakcióképesség, elszántság és mindenekelőtt óriási kitartás jellemezte. Mestere volt a labda nélküli játéknak, lerázta a védőket, gyors passzokat fogadott, ziccerekkel vagy tempódobásokkal értékesítette azokat. Tökéletesen beillett a gyors Celticsbe, ahol szívósan védekezett, labdákat lopott, és rettenthetetlenül küzdött minden elveszett labdáért. „Hondo” abszolút csapatjátékos volt. „Megmondom mi volt különleges Havlicekben – nyilatkozta Red Auerbach, a Boston egykori edzője. – Keveset beszélt, nem feltűnősködött, de olyasvalaki volt, akiben mindig megbízhattunk. Elvégezte a munkáját.” Auerbach az 1962-es draft első körében választotta Havliceket. De mivel a Celtics zsinórban négyszer lett bajnok, egy újoncnak nem lehetett bérelt helye. Auerbach kiegészítő szerepet szánt Havliceknek, amelyet elsajátítva felnőhetett a nagyokhoz. A fiatal játékos a Boston „hatodik” embere lett, egy szuper cserejátékos, aki tudott bedobóként és hátvédként játszani, és fontos pillanatokban képes volt lendíteni együttesén. Tökéletesen illett a csapatba. Havlicek 14,3 pontos átlagot ért el első évében, majd közel húsz pontosat a másodikban. Mialatt Bill Russell, Sam Jones, Tom Heinsohn és a többi bostoni sztár csillogott, Havlicek szorgalmasan szedte a lepattanó labdákat, passzolt, és erősítette a csapatot védőjátékával. A Celtics hat további bajnokságot nyert Havlicek első hét szezonja alatt. De 1969-ben minden megváltozott. A bajnoki cím után Russell és Sam Jones visszavonult, és a bostoni klub gyorsan hanyatlásnak indult. Heinsohn edző kapaszkodót keresett a lecsúszó Boston számára, és Havlicekhez fordult, aki átlag 24,2 ponttal, 7,8 megszerzett lepattanó labdával és 6,8 gólpasszal hálálta meg a bizalmat. Egy évre rá átlag 28,9 pontot tudhatott magáénak, 45,4 perces átlagos játékidő mellett. A következő öt idény alatt Havlicek az újraépített Celtics élén két további bajnoki aranygyűrűt harcolt ki, összesen nyolcra emelve bajnoki címei számát. 1974-ben a Milwaukee ellen vívott csata után megválasztották a döntő legértékesebb játékosnak. Pályafutásának második felében négyszer választották az év NBA csapatának tagjává és ötször a legjobb védekező ötösbe.

Írta: Bognár Levente